Az életem fontos részét képezi a zene. Zenetagozatos általános iskolába, majd gimnáziumba jártam, zongorázni és hegedülni tanultam, és mindig is imádtam énekelni. A zenetörténet is érdekelt, ezért úgy döntöttem, énektanár leszek. Kijártam az egyetemet, és elkezdtem tanítani egy iskolában, aztán rájöttem, hogy nem nekem való. Úgy tűnik, bármennyire is szeretem a zenét, az átadásához nincs elég türelmem. Így a pályaváltás elkerülhetetlen volt.

Egy barátnőmmel, Eszterrel, akivel egy kórusba jártunk, már régóta fontolgattuk, hogy valamilyen vállalkozásba kéne kezdeni. Mindketten arra vágytunk, hogy a magunk urai lehessünk, és a munkánkkal a saját kis birodalmunkat építhessük. Aztán egy nap elhatároztuk: nem várunk tovább, nyitunk egy hangszerüzletet. Már meg is találtuk a tökéletes helyet, volt rá egy pici kezdőtőkénk, de vettünk fel egy jó nagy adag hitelt is, már csak az üzlethelyiség felújítása volt hátra.

Mindent kifestettünk, aztán elkezdtünk azon agyalni, hogyan helyezzük el a különböző hangszereket. A raktáron nem sokat töprengtünk, a kis raktárhelyiségben egymás hegyén-hátán álltak a dobozok, mígnem édesanyám, akinek szintén saját vállalkozása van, meglátta, és elkezdett szörnyülködni. Elmagyarázta, milyen fontos a helyes tárolás, hogy mindent számon tudjunk tartani, és hogy ne sérüljön semmi sem a tárolás során. Ami persze különösen fontos szempont a hangszereknél, melyek olykor kifejezetten törékenyek lehetnek.

Édesanyám a dexion salgót ajánlotta. Ha ismeretlen számodra ez a szó, ne félj, mikor először meghallottam, fogalmam sem volt mi az a dexion salgó. Aztán kiderült, hogy fémpolcot jelent, mely kitűnő tárolásra, ugyanis jó minőségű, és nagy a teherbírása. Miután anyám ilyen jól ránk ijesztett rögtön meg is rendeltük a polcot, hogy az alig három nap múlva megérkezzen. Meglepetésemre nagyon könnyű volt összeszerelni, mi magunk megoldottuk a barátnőmmel és üzlettársammal. A polcok gyönyörű fémesen csillogtak és csak arra vártak, hogy elhelyezzük rajtuk az árukat.

Szépen rendszerezve mindent elhelyeztünk a polcokon, és valóban rá se lehetett ismerni a raktárra. A leltárazás könnyebben ment, mint valaha, mert sokkal könnyebben megtaláltuk az árukat. És tudtuk, hogy a drága hangszerek biztonságban vannak az erős polcokon. Profi üzletasszonyoknak éreztük magunkat és már csak arra vártunk, hogy az üzlet beinduljon.

Szerencsére mindketten kiterjedt ismeretséggel rendelkezünk zenész körökben, így nem volt nehéz vásárlókat bevonzanunk. Az ismerősöknek kedvezményeket adtunk, akik így elégedettek voltak és szóltak az ő ismerőseiknek, akik szintén jöttek hozzánk vásárolni. Így szépen lassan virágzásnak indult a kis boltunk. Lassan egyre másra kell utánrendelnünk az árukat, amiből viszont nincs probléma, mert minden szépen elfér a dexion salgón.

Úgy tűnik, jó ötlet volt otthagyni a zenetanítást, mert nagyon boldogok vagyunk a kis boltunkkal. Mellette persze igyekszünk zenélni és kórusba járni is, hogy ne minden időnket az árulás és a könyvelés töltse ki. De jó, hogy emellett van egy biztos üzletünk és elegendő jövedelmünk.

Anyukámnak sokat köszönhetünk, mert ő rengeteget segített, hogy beinduljon az üzlet. Ő mutatta a dexion salgót is, ami teljesen megváltoztatta a tárolási rendszerünket. Lassan kezdjük megérteni, hogy az ilyen apróságokon múlik, hogy mennyire működik simán egy üzlet. Ezek a dolgok azért voltak fontosak nekünk, mert habár a zenéről rengeteget tudunk, és nagyon sok hangszerhez értünk, üzleti tapasztalata egyikünknek sem volt azelőtt. Egy kis segítséggel azonban elég hamar belejöttünk a dologba. Még hogy zenéből nem lehet megélni!