A kórusvezetőnk nem is olyan régen kerek évfordulót ünnepelt – hölgyről lévén szó, nem említeném meg évei pontos számát, mindenesetre olyan esemény volt ez, melyre valamilyen különleges ajándékkal szerettem volna meglepni. Bevallom, nem az erősségem az ajándékvásárlás, kissé teherként élem meg az ilyen alkalmakat. Nem akarok sablonos lenni, vagy olyasmit vásárolni, ami haszontalan, s nagyon nehéz olyan embernek ajándékot venni, akit ugyan jól ismerek, de az, hogy mire vágyik, nem teljesen egyértelmű számomra, hiszen nem ilyenekről szoktunk beszélgetni. De tényleg, az emberek gyakran a legközelebbi ismerősükről sem nagyon tudják, mivel érdemes meglepni őket, mivel ez a téma nem feltétlenül kerül elő, pusztán az érdeklődési kör pedig nagyon félrevezető tud lenni, hiszen az ilyen esetek igen gyakran végződnek egy feliratos bögre vagy póló megvásárlásával. Nem, ebben az esetben próbáltam a szokásos bakikat elkerülni, s ebben váratlanul segítséget is kaptam.
A legutóbbi próba után még néhány szót váltottunk vele, s így ott voltam, amikor a termünket zárta. A kulcsot egy meglehetősen ütött-kopott retikülből bányászta elő, aminek a legnagyobb zsebén nem is működött a zipzár, csupán egy biztosítótű fogta össze a táska száját, ami nem volt túlzottan esztétikus. Szinte kicsúszott a számon, hogy nem ártana felkeresnie egy divattáska webshopot, ahol körülnézve lecserélhetné ezt a békebeli darabot, ám szerencsére gyorsabban gondolkodtam, mint ahogy a számat szólásra nyithattam volna. Megvan a megoldás! Egy divatos táska!
Ahogy hazaértem, elkezdtem nézegetni azokat a darabokat, melyek szóba kerülhettek. Hogy micsoda választék áll rendelkezésre! Mivel szeret színházba, hangversenyekre járni, egy olyan közepes méretű táskában gondolkodtam, amit ilyen alkalmakra is bátran magával vihet eleganciája miatt, ugyanakkor méretéből adódóan a hétköznapokban is jó szolgálatot tesz, s nem csupán egy pénztárca fér el benne. Csodálatos bőr táskákat láttam, a legkülönfélébb színű és kidolgozású bőrökből, de leginkább az áttört mintával ellátott darabok ragadták meg a figyelmemet. Úgy ismertem meg a kórusvezetőnket, mint aki kedveli az ilyen szolid, de kissé romantikusabb hatású ruhákat, így biztosan tetszene neki egy ilyen jellegű táska is.
Nagyon örülök, hogy ma már interneten szinte bármi megvásárolható, hiszen egy butikban sokkal kényelmetlenebb és hosszadalmasabb lett volna a válogatás, mint egy divattáska webshop esetében, ahol a színt és a táska egyéb jellegzetességeit beállítva csupán azokat a darabokat kellett végignéznem, melyek megfeleltek a beállított feltételeknek. Kiválaszthattam például, hogy milyen anyagból legyen a táska, pl. műbőr, selyemfényű bőr, hasított bőr, esetleg vászon legyen az alapanyaga. Aztán funkciókat is lehetett válogatni, azaz, hogy hány rekesszel rendelkezzen az áhított darab. Végül némi morfondírozás után egy mogyoróbarna darab mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, az sok ruhához, cipőhöz illik, s ráadásul a kórusvezetőnk visszafogott, szerény személyiségét is jól tükrözi. Nagyon elégedetten nyomtam rá a rendelés véglegesítésére, mert úgy éreztem, végre olyan ajándékot sikerült valakinek kiválasztanom, ami tényleg hasznos és örömet fog neki okozni.
A szállítás is gördülékenyen ment, magamban el is raktároztam ezt a webáruházat, s úgy döntöttem, ha a jövőben akár saját részre, akár ajándékba táskát szeretnék vásárolni, csak ez a divattáska webshop jöhet szóba, hiszen minden szempontból korrektnek találtam őket.
Nagyon izgatottan készülődtem a születésnapi meglepetésbulira, ahová az egész kórus hivatalos volt. Szépen becsomagoltam a táskát, ami élőben még szebb volt, mint a látott képen, s vártam, hogy átadhassam az ünnepeltnek.
A többiek arcán is azt láttam, hogy nagyon várják az eseményt, bizonyára mindenki úgy érezte, hogy sikerült a tökéletes ajándékot meglelnie. Persze nem mindenkinél lapult egy olyan tökéletes táska, mint az én csomagomban – legalábbis ekkor még azt gondoltam, a legütősebb meglepetéssel én állhatok elő. Az összejövetel jó hangulatban telt, az ünnepet egyáltalán nem számított ránk, így a hatás nem maradt el. Amikor odaléptem hozzá, hogy átadjam a gondosan kiválasztott divattáskát, a mellette lévő székre pillantottam, s egyszerre földbe gyökerezett a lábam. A háttámlára akasztva ugyanis az általam választott táska lógott – pontosabban annak egy szakasztott mása. Megdöbbenésemet először nem tudta mire vélni az ünnepelt, ám amikor kibontotta a meglepést, megértette, miért is fagytam le, s egyszerre mindketten nagy nevetésben törtünk ki. Elmondta, hogy születésnapja alkalmából úgy döntött, végre meglepi saját magát egy új táskával, s pechemre pont ugyanazt sikerült kiválasztania, amelyiket én is kinéztem neki.
Mikor kinevetgéltük magunkat, megbeszéltük, hogy ez a fiaskó is azt mutatja, nagyon jól ismerem őt. Azt mondta, elteszi nehezebb időkre a tőlem kapott táskát – őt ismerve, legyen akármilyen strapabíró darab, előbb vagy utóbb szükség lesz a második „felvonásra” is.