Sok ember egy életen át keresi azt, ami boldoggá teszi, ami felszabadítja. Nekem akkora szerencsém volt, hogy az egyiket örököltem, a másik pedig rám talált.

Zenész családba születtem, és már kicsi koromban egyértelmű volt, hogy nem csak rajongásom, de érzékem is van a dologhoz. Zene tagozatos sulikba jártam mindig, és érettségi után zeneszerző szakra mentem. Imádtam minden percét.

Az egyetemmel együtt talált rám a másik szenvedélyem: a főzés. Akkor kerültem ki a szülői házból, és vetettem bele magam az önálló életbe – az egész főzés spórolásnak indult.

Most pedig a kedvenc helyem a lakásban a konyha. Másnak a nappali vagy a fürdőszoba az, ahol megnyugszik, megpihen, nekem ez a konyha.

Éppen ezért nagyon fontos számomra a konyhabútor jó áron. Nem vet fel a pénz, nem engedhetek meg magamnak akármilyen bútort, de azt sem, hogy most egy viszonylag olcsó “bóvlit” vegyek, amit aztán 5 év múlva kidobhatok, mert beszívta a pult a nedvességet, és tönkrement.

Szóval muszáj volt utánanéznem a dolgoknak, mert oké, hogy láttam üzletben, boltban, hogy ilyen fa, meg olyan fa, de nem lettem tőle okosabb. Szerencsére találtam egy nagyon jó összefoglaló cikket a témában: konyhabútor jó áron. Bemutattak 3 jellemző alapanyagot, amiből konyhabútor készülhet. Előnyeiket, hátrányaikat.

Ez a három anyag a tömör fa, a préselt farostlemez és a laminált bútorlap. Az áruk ebben a sorrendben csökken. 😀 Nyilván egy tömör fa bútornál sem mindegy, hogy milyen fáról beszélgetünk, hiszen egy fenyő olcsóbb, mint a tölgy, és a tölgy olcsóbb, mint a cseresznyefa. De ezek a bútorok mind masszívak, elegánsak – és kényesek. A nedvesség hatására például bemattulhat a lakk, szóval vigyázni kell rájuk.

A préselt farostlemez bútor tartósságra hasonló képet mutat. Kellően tömör, sokáig bírja, és itt is egy szép, igényes felületről van szó – ami egyébként hátrányára sérülékeny, és a javítása nem olcsó. Maga a bútor azonban megfizethető áron kapható, mert az alapanyagának előállítása olcsó. Szinte minden színben kapható, olyan kis tipikus arany középút, nem túl olcsó, nem túl drága, strapabíró, és bár nyilván nem tudja a tömör fa eleganciáját sugározni, azért nem megy stílusért, mutatósságért a szomszédba.

A laminált bútorlapból készült konyhabútor is hű társunk lehet akár évtizedekig, de egy rosszabb minőségű darab több kár, mint haszon. Alapvetően minimalista, letisztult bútoroktól beszélünk, amik a laminált felületnek köszönhetően minden színben kaphatóak, taszítják a vizet és igen gazdaságos az áruk.

Na, az infók már megvoltak, csak választanom kellett. A weboldalon volt egy másik cikk is, ami segített ebben. Arra mutatott rá, hogy tudnom kell, mire használnom a konyhámat és hogy a konyha nem csak nálam a lakás lelke. Más is nézni fogja, tehát fontos az esztétikum, és hogy tükrözze, ki vagyok.

Mivel napi szinten használom főzésre, nem csak kávé-szendvics kombó készülne a pulton, fontos, hogy bírja az iramot. A laminált itt ki is esik, nem ajánlják azoknak, akik alaposan igénybe veszik a konyhát.

A pénztárcám pedig a tömör fa bútor ellen tiltakozik, bár hosszútávon biztos megérné, hiszen ha vigyázok rá, az a legtartósabb, most mégis úgy érzem, inkább a középutat választom. Ennek a cikknek hála már tudom, hogy a minőségből nem igazán adok így alább, csak inkább a látványból.